Oroszlán Zoltán öt éve egy Mahindra Goa pick-upot használ
vadászati feladataihoz.
Miért a Mahindra mellett tette le a voksát?
Oroszlán Zoltán: Mert a Goa ár-érték arányban verhetetlen volt, s tökéletesen megfelel egy erdőt járó vadász elvárásainak. És a közösen eltöltött öt év alatt megtett százezer kilométer után is tartom a ezt a véleményemet.
Milyen autókat használt korábban?
O.Z.: Az itthon elérhető terepjárók nagy részével mentem, illetve használtam, kezdve az UAZ-tól a Lada Niván át a különböző pick-upokig. A Mahindra Goája simán ott van még e haszonjárművek között az élmezőnyben.
Milyen elvárásai vannak egy vadásznak járművével kapcsolatban?
O.Z.: Elengedhetetlen a jó terepjáró képesség és a kényelmes utastér – az első magától értetődik, hogy miért, de mivel gyakran hosszabb időt is az álló járműben kell tölteni, a másodikat sem kell magyarázni. Ráadásul vadászni nem egyedül megy az ember, a hátsó üléssor térkínálata és kényelme is fontos. Az ülései székszerűek, amiken hosszú távon kényelmesebb ülni, mint a többi pick-upban a fekvőbb üléshelyzet. A Goában egyébként öt vadász sapkában s csizmában, kezében fegyverével kényelmesen elfér. Ráadásul nagy a fejtér, ami az előbbiek miatt fontos.
A kocsi ajtajai luxusautókat megszégyenítően finoman csukódnak, így kiszálláskor sem riasztják el a vadászok a vadat. Az a tapasztalaton, hogy az autó hangját jobban elfogadja a vad, mint egy ember hangját vagy mozgását, de autóból tilos vadászni, csak terület bejárásra, megtekintésre szabad használni a járművet. A Goa alapfelszereltsége gazdag is, jár a négy elektromos ablakemelő és az erős levegő befúvást is lehetővé tevő légkondicionálás – ami a kényelmet fokozza. Poros úton haladva képes a rendszer némi túlnyomást is biztosítani a kabinban, így nem jön be az utastérbe a por.
A kedvező üzemben tartási költségek hab a tortán, hosszú távon fontosak, bár a Goát tízezer kilométerenként kell szervizbe vinni, aminél ma már akad jobb érték is, ráadásul zsírzó pontjai is vannak a futóműnek, amikre oda kell figyelni. Én ezeket betartottam, s jó minőségű motorolajakat is használtam, ezért hiba nélkül futotta le a százezer kilométert a kocsim. Ráadásul az országúti gumival a fogyasztás is jó s terepen is lehet vele közlekedni. Vegyes használatban, terepen-városban és közúton is haladva 9-10 liter körül alakul 100 km-enként. S a kocsimon még mindig az eredeti gyári nyári gumikat használom!
Milyen változtatásokat eszközölt a kocsiján?
O.Z.: Előre erős kartervédőt szereltettem fel, s a hátsó ülőpad alatt található üzemanyagtartály is kapott egy péncélozást, így a rönkök nem sérthetik fel a tartályt. A jobb első ülés előtt kialakítottunk egy fegyvertárolót is, amelyben tokban lehet a fegyvereket szállítani. A platóra félmagas doboz került, a tetejére kettő hosszmerevítővel, amire kerékpárszállítót lehet szerelni, ha épp arra lenne szükség. A rakteret befújattam rücskös felületet adó anyaggal, így jobban lehet védeni.
A gyárban több rögzítő-szem előkészítésnek is kialakítják a helyét, s ezek közül azokat használhatja a tulajdonos, amelyik az adott feladatra a legjobb. A raktér ajtóra pedig a vonóhorogra akasztható lőtt vad szállító rács került. Ez lehajtható, így fel lehet húzni rá a lőtt vadakat, s nem kell a platót összekoszolni. A rendszer gyorscsatlakozókkal csatlakozik a kocsihoz, ráadásul mivel alumíniumból készült, könnyű is, egy személy képes fel s leszerelni.
Hány vad fér fel így a kocsira?
O.Z.: A legtöbb négy volt, amit egyszerre szállítottunk, kettő vaddisznó, egy muflon s egy őz. Összesen körülbelül háromszáz kilogrammot nyomtak.
Került olyan helyzetbe a Mahindrával, ami kifogott rajta?
O.Z.. Szerencsére nem, de mi már mentettünk vele sárba beszorult terepjárót. Simán megoldotta a feladatot.
Másra is használja a vadászaton kívül a kocsit?
O.Z.: Igen, például erdőgazdálkodási feladatokra, rönkszállításra, húzásra, vagy ahogy az erdészek mondják, „közelítjük a kivágott fát”. De szabadidős sportokhoz, kerékpárok szállításához is megfelelő partner a Mahindra.
