Szilágyi Áron, olimpiai bajnok kardvívónk egy Mahindra XUV500-ast használ a mindennapokban.
Autózási szokásairól kérdeztük.
Mióta használja a Mahindrát?
Sz.Á.: Tavaly december óta.
Milyen tapasztalatokra tett szert vele?
Jó pár ezer kilométert mentem már vele, ingázom a napi kettő edzés, a közönségtalálkozók s az edzőtáborok között, nem volt vele semmi gondom.
A leghosszabb utam Bécsbe volt vele Karácsony előtt, a barátnőmmel mentünk ki bevásárolni, körülnézni. Tetszik, hogy magas és nagy, az, hogy mindenki felett átlátni belőle. Ez először szokatlan volt, de az, hogy mindent belátok, óriási érzés. Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok sportkocsi rajongó, a gyorsaság nem fontos számomra, egy autónak véleményem szerint sokkal inkább kényelmesnek kell lennie, a Mahindra pedig az. Ráadásul a felszerelésem is kényelmesen elfér benne.
Korábban kisebb autókat vezetett?
Sz.Á.: 2008 óta van jogosítványom, napi rendszerességgel vezetek, korábban elsősorban Suzukikat használtam. Azokból átülve ég és föld a különbség, nehéz is lenne visszaszoknom.
Mi volt a legnagyobb autós élménye?
Egyszer egy németországi autópályán edzőtáborba menetkor vezettem egy S-osztályos Mercedest, a korlátozás nélküli autópályán 200 km/h-ás sebességnél is gyorsabban. Élmény volt, de a biztonság számomra fontosabb. Igénylem a biztonságot, s ez az SUV nyújtja is.
Mi tetszett Önnek a Mahindrában a legjobban?
A mérete után a jó felszereltsége, s a négykerék-hajtása. Autópályán a tempomatot szeretem, s mindig használom is, nem fárad így el a jobb lábam vezetés közben, és frissen tudok megérkezni a kocsival. A start-stop automatika is nagyon hasznos városban, nem engedi alapjáraton feleslegesen járni a motort, s segít 9 liter körül tartani a fogyasztást, miközben a környezetet is kevésbé szennyezem.Nyaralást is terveznek a kocsival?
Nyáron mindenképpen! Bár ez a Mahindra hétszemélyes, nem heten fogunk vele utazni, de oda is nagyobb társasággal, többed magunkkal megyünk, a cél Horvátország, s többször majd a Balaton lesz.
(folytatjuk)